XL. Héviz és környéke. | TARTALOM | XLII. Alsó-rákosi szoros. |
Dakk. A Turzon. Sólyomkő vagy Turzon-nyaka. Az alsó-rákosi tér. Alsó-Rákos. Várkastélya. Kápolna. A Rákos feletti Hegyes. Szabadságünnep. Rákos vásárai. Jövője.
Hévizen felül az északi erdőségekből kiszökellő egy előhegy a Sólyomkő, az Oltot déli irányu nagy kanyarulatra kényszeriti. A Sólyomkő hosszu lánczolatát körülfolyó ezen csaknem köridomu kanyarulat déli karajánál van Bogáth, egy kis oláh falu* és Dakk unitáriusok által lakott magyar falu. Ezen tul rengeteg erdőségek; medvék és őzekkel.
Dakk, nevéről itélve, ezen zugban megmaradt valamely dák telep lehetett, melynek lakóit a hévizi rómaiak rabszolgákul használhatták. E korban a hóditó és hóditott közt csak ily viszony lehetett. Mult évben a már többször emlitett Sándor István, dakki lelkész kertjében, egy cseréptál töredékeit találtak, melynél nem annyira az idom mint inkább annak anyaggazdagsága meglepő, a mennyiben a felülről lefele izmosodó edény oldala fenekénél három hüvelyk vastagságu. Alakja közönséges, anyagja finom szemcsésföld, hanem legmeglepőbb azon finom átlátszó s zománcszerüen szilárd máz, melylyel az edénytöredék ugy kivülről, mint belülről be volt vona.
Ez az egyedüli régi emlék mit Dakk fel tud mutatni.
A dakki nép igen csinosan öltözködik. A menyecskén ősmagyarosan fejökön szép szövetü fehér fátyollal mit igen müvészileg göngyölitnek fejükre; derekukon szijjal kivarrt czifra gombos keskeny övet viselnek, mely Hévizzen és Rákoson is divatos.
A dakki tájbeszéd eltérő minden mástól; – nyelvökben az ü ű, és az ö ő nem létezik azt i í, e é-vel helyettesitik, p. űgyűnk ígyínk, öreg ereg ördög erdeg stb.
A kőhalom-barothi ut nem követi az Olt szeszélyes kanyarulatát Dakk felé, hanem az emlitett Sólyom-kőnek lankásán az ugynevezett Turzon-nyakán vág át. A hegy nyugati aljában egy Turzónak nevezett nagy cserépcsür van, mely Kőhalom s a szomszéd szászfaluk tulajdona; hogy arra ezen történeti név miként alkalmaztatott, nem tudom, talán régen a Turzó család birta.
A Turzon nyakáról meglepő látvány tárul fel, egy szép völgykebel, melyet minden oldalról erdős hegylánczok amphiteatraliter vesznek körül. A zöldellő völgyet a lassu méltósággal folyó Olt kanyarogja körül, jobbról a folyamba magát szépen visztükröző Mátéfalva és a keleti szögletben Alsó-Rákos, mely négy sugár tornyával, ódon várkastélyával a Hegyes (nevü veres domb) aljában meglepően szép képet nyujt.
Ott ezen a lemenő nap bucsusugaraiban tündöklő falu s a vidék szinezetéből kirivó bibor palástos domb felett fel tünnek az Olt szorosának roppant hegyóriásai, balról a gulaalaku rákosi Tepejnek kopár szirtormozata. Jobbról a zöld zománczos sisak alaku ürmösi Tepejnek meghajlott büszke csucsa, zöld erdőkben foglalt szeszélyes szirthalmaz, égig meredő sziklakapu, melyen át az Olt utat nyitott magának; szép alakzatu havas sor, mely most a napnak sugár özönében feredett.
Lenn a térben a parton sieztázo csordákat, szép berkeket, falukat hosszu árnyban visztükröző folyam, a mezei munkáról énekelve haza térő szorgalmas nép festői csoportozatja, a madarak léget betöltő háladala, az est harangnak széltől elkapott hangja, mily nyugalmat, békét s elégültséget lehelő kép, mig hátul ezzel élénk ellentétben, a viharok tomboló hazája, a havasok haragos képe tünik fel.
Estvére az alsó-rákosi kastélyba szálltunk.
E kastély az Olt jobb partjának magaslatán igen regényesen fekszik, mint azt mellékelt képünk mutatja. Egyike az honunk legszebb, legérdekesebb, s legépebb őskastélyainak, melynek hajdan, mint a rákosi szoros kulcsának, igen jelentékeny szerepe lehetett.
A kastély négyszögü, négy fokán kiszökellő magas kerek bástyákkal. A belső épületcsoportot vifolyosós külső fal, s ezt mély falraszegett 10 öl szélességü sáncz övezi.
Három oldalát tömör vastagfalu lakházak follyák körül; negyedik (északi) oldalát szép dóriai oszlopokon nyugvó, zárványos lő-résekkel ellátott folyosó vagy tornáczozat övezi, mely folyosó a keleti oldalon is folytatódik egészen a fő bejáratnak két nagyobb dóriai oszlopon nyugvó homlokzatos előtornáczáig (porticus).
Ezen előtornáczról szép, renaissance stylben idomitott kő keretü ajtó vezet a nagy lovagterembe, melyet, mint e kastély legérdekesebb részét megismertetni nem tartom feleslegesnek.
Meglepően szép ezen teremnek fölepe (plafond), melyet müérzéssel egybealkotott, művészileg ki vitt féldombor (bas relief) ékitmények boritnak.
Közepén ámorkák által tartott paizson, a Bethlen és Nagy* czimer, ezt körded alakban babér füzér övezi, két végében gyümölcs kosarat tartó amorkákkal.
A második ezt kürülölelő rámázatot ámorkák és sasok – a szerelem és költészet jelképei – által tartott cserfüzér szegélyezi, négy szögletében négy, az év négy szakát jelképező nőalak, s végre a külső keretet ámorkák által felemelt szép redőzetü függönyök alól kitünő gyümölcs- és virágfüzérek alkotják, csigaszerü szögékitményekkel.
Az egésznek összeillesztése megragadóan szép, a részletek (daczára a sokszoros meszelés durva takarójának) nagy müvészi tökélylyel vannak kivive; az alakok elevenek, az egész kompositió költői.
Hogy ki volt ezen müremeket alkotó művész, nem lehet tudni, tulszerényen nevét sehová sem véste be. A néphagyomány szerént azt két görög fogoly csinálta.
A többi – ezzel egybefüggésben lévő – szobák igen lakályosak s szép hajlatu bolt ivezettel födvék. Főként meglepők a kivül kerek, belől nyolcszögü bástyáknak merész hajlatu boltozatai, melyeknek rózsaékitménnyel tagozott gerinczei, igen szép levélékitményes gyámköveken (consolen) nyugosznak.
A kastély fekvése igen festői, környéke bizonnyal oly szép és nagyszerü, hogy a külföld is kevés ilyet tud felmutatni. A közel eső rákosi szoros nagyszerüség és szépség tekintetében páratlan, e mellett ezen szép tájat hány várrom, a mult dicsőségnek és nagyságnak hány emléke érdekesiti, s e szép kastély mégis elhagyott birtokosa Bécsnek tüdőre és lélekre egyaránt veszélyes bűzhödt légkörében él.
A kastély előtt emelkedett terrasse van, melyet két szögletében lévő nyolczszögü két bástyára támaszkodott fal vesz körül. Ez volt a külerőd, melyet két oldalról a most részben betöltött sáncz, délről pedig az akkor közelében folyt Olt szegett körül.
Ezen leirt szép kastélyt, minta délnyugati bástyán lévő karczolt (most alig olvasható) felirat* mutatja, Sükösd György, mezei kapitány, épitette 1624-ben. Sükösd György vagy magtalanul hal el, vagy mint mondják egyetlen fia az apáczai csatában elesvén, rákosi kastélya az álladalomra szállott vissza; mert azt a fejedelemségre sovárgó I. Rákóczi György Matskási Ferencz mezei hadak vicekapitányának igéri, hogy ezt pártjára megnyerhesse.*
De azt Matskási vagy nem kapta meg, vagy ha meg is, kevés ideig birhatta, mert I. Apaffi Mihály korában már Budai Péter kezén van, aki ezen korban ritka bátorsággal, az e jószágra szemeit rávetett álnok Teleki Mihály hálója alól ügyesen kimenekülve, mint magtalan, azt regius concessus mellett keresztfiának gróf Bethlen Sámuelnek hagyta.* Bethlen Sámuel e kastélyon sokat épitett, s mindenütt látható czimere mutatja, hogy azt ő csaknem egészben átalakitá. Ő csináltatta a bejárat kapubástyájára épitett magas disz-gula fedélzetes tornyot, melynek homlokzatán a Bethlen czimer s körülte e felirat van: Comes Samuel Bethlen Comes Coma (comitatus) de Küküllő ac sedis siculicalis Marus Capitaneus, utrobique supremus.
E toronytól a délkeleti bástyáig nyuló vífolyosó egész a fedélig van felemelve, de hogy ez későbbi oda toldás, mutatja az, hogy bennebb meg van a kastély eredeti fala, melyen P. B. Anno Di 1669. 7 Jun. van bevésve, mi ismét mutatja, hogy e kastélyon Budai Péter is ujitgatott. Az alsó osztály mestergerendáján pedig 1637 van bevésve.
Hogy az alsó-rákosi kastély még a Bethlen Samuel birtokbavételekor is nemcsak irigyelt urilak, hanem hatalmas erőd is volt, mutatja egy 1697-ben hévizi Literati István átal készitett (magyar szövegü) összeirás, melyben a kastély, annak minden ingóságai, s fekvő birtokai fel vannak ritka pontosságal jegyezve.
Elmondatik itt, hogy a déli oldalon van a magas torony által védett bejárat, lánczokon járó felvonó hiddal, e kapu védelmére 5 szakálos és egy ”muskétoly”, ezeken kivül a kastély más részeiben még 16 szakálos, egy csomó karabély, muskétoly, a fegyvertárban több hordó lőpor, dárda, golyó, kanócz, salétrom-készlet, egész hadi arzenál.
A kastélyudvar közepén a strázsaház, a kapufolyosó alatt a hajduk szobái, egy csomó bilincs, vasjárom, melyekben ezen kor vad szokásai szerént embereket fogtak a baromi kegyetlenséggel biró kis zsarnokok. Ott voltak a börtönök is.
Leiratnak a gróf és grófnő szobái is sajátszerü butorzataikkal; e leirásban előfordul ezen szép kifejezés ”szegerős béllett ajtó” és elő a ”Tsuhadár ház” kifejezés. Hogy mit jelent ez, nem tudom, az abban feljegyzett almáriumokról azt kell hinnem, hogy ruhatár volt (Tsuha törökül posztót jelent* .
Rákos régi telep, Benkő József szerint* ott hajdan kolostor is volt, de hogy minő szerzeté, nem lehet tudni, sőt még fekhelyét sem lehet meghatározni. Nem lehetetlen, hogy az a kastély helyén állott, s hogy a reformatiokor kiszorult szerzetesekről Sükösdre szállván, ő annak köveiből épité e kastélyt. Rákost Sükösd korában mind unitáriusok lakták, de a reformatus Budai kezébe menvén a jószág, ő szép móddal (dézsma-elengedés) és üldözéssel is annyi prozelitát csinált, hogy az 1671-ki népszámitáskor két reformatussal több találtatott s a nagy-templom ezeknek itéltetvén oda, az unitáriusok számára alább egy kisebb templomot épitettek közköltségen (megyei jegyzőkönyv).
A reformatusok ezen hegytetőn szépen fekvő (ujra épült) temploma tornyában egy régi harang van e körirattal;
A falu meletti veres talaju ”Hegyes” oldalában egy helyet ma is ”Kápolnának” neveznek; ott a katholicus korban hires imola állott.
A Bethlenek egy katholicus hiveket alkottak bár kevés számban.
Rákoson létemkor tartották a ”Szabadság ünnepét.” Kedvesen hangzott nékem e szó akkor, midőn a zsarnokság sötét éje borult szegény hazánkra, a tudakolva, hogy mi tulajdonképpen a rákosí szabadság-ünnep? örömmel értesültem, hogy e falu minden vallásu lakói (kik mind jobbágyok voltak) 1848-ban történt felszabadulásoknak emlék-ünnepet szenteltek szent háromság vasárnapját követő hétfőre; mikor a nép munkaszünetet tart, templomba megy, hálaimát nyujtani az égnek, s a lelkészek alkalmi egyházi szónoklatait hallgatni. A legszebb pedig az, hogy ez ünnepet maga a nép alkotá, az a nép hálás lelkületének szüleménye, ők önként határozták el, hogy e hálaünnep örök időkre maradékról maradékra fenntartassék. A nép volt, mely az egyház szolgáit – kik vonakodtak a nap megáldásában részt venni – csaknem erővel szoritotta rá.
És mint ha a kegyeletnek e szent érzete áldást hozna a népre, a felszabadulással egyidejüleg kezdődő emlékünnepektől dátálodik Rákos emelkedése is, mert az addig elnyomott nép a szolgaság nyügeitől menekülve, s sorsának urává tétetvén, a jollétben nagy előhaladást tett, s ma a 2000 lakost számláló nagy faluban alig láthatni mást, mint cseréppel fedett kőházat. Emelkedésének tényezőjeül kell feltudnunk a nagyban űzött mészégetést és nagyon látogatott vásárait is* ugy, hogy mire a vasut ide fog jutni, Alsó-Rákos remélhetőleg a mezővárossá emeltetésre meg lesz érve.
Rákoson felyül az ugy nevezett Zálogmezőn sorba helyezett gödrök, s más épületnyomok vannak. Hagyományok szerént ott régen strázsaházak voltak. Igen valószinű, hogy a helyen római vigiliák álltak, mert a Ponte-Veterétől Veczelhez (Baroth közeli római castrum) vezetett római utnak mulhatlanul az alsó-rákosi szoroson kellett átvonulnia, bár az Olt áradásai által átalakitott szorosban annak semmi nyomát felfedeznem nem sükerült.
XL. Héviz és környéke. | TARTALOM | XLII. Alsó-rákosi szoros. |