XLV. Olasztelek és környéke. | TARTALOM | XLVII. Vargyas. |
Száldobos. E falu néveredete. Bardócz néveredete. Azon ház, hol Benkő József született. Bardócz régi harangja. Füle régi temploma, harangja. Volál nevü régi falu. Kiálj bércze. A fülei vashámor. Dobó régi elpusztult falu, ennek temploma, kápolnája; e kápolna hitregéje. Az itten tartott búcsuk, sokadalmak. Csipán mezeje. Fejedelem asztala. Fülei havasok. Az utolsó bölény. Medvevadászat.
Olaszteleken felül a Kormosnak nyilt tere szűkebb völgygyé szorul. E völgyszorulat nyugati oldalán a Bakilás alatt fekszik Száldobos, szemben véle a balparton Bardócz.
Száldobos néveredetének is sokféle értelmezésére találunk; Kállay* azt mondja, hogy Száldobosan laktak régen azon dobosok, kik vész idején a vidék népét összedobolták.
Benkő József azt szent Sebaldus-tól származtatja. Megint más névszármaztatás az, hogy a Fülén felül feküdt Dobó nevü falut a tatárok feldulván, annak lakó ideszálltak le, s innen a Szálldobó név, melyhez könnyen hozá nőhetett a vég s betü. Az idetelepült dobóiak utódai még ma is tudomásával birnak eldődeik egykori ott laktának; az ősfaluból elhozott edényeket, butorokat, s más eszközöket ma is szent ereklyeként őrizik, s csak a mult évben békélett el a Dániel család a Dobóból szármozattokkal egy pert, melyet ezek a Dobóhoz tartozott erdők és kaszálók felett folytattak. Ez ugyan kétségtelenné teszi azt, hogy a feldult Dobó lakói Száldobosra huzódtak; de hogy már ekkor, sőt az előtt sokkal meg volt Száldobos, arra adatot találhatunk a pápai dézmák regestrumában, hol Zaldubus néven, már mint 1332-ben létező falu és önálló egyházmegye van bejegyezve* és ekként Dobó leköltözött lakói csak szaporitották a száldobosi lakosok számát.
A szemben levő Bardócz nevét legtöbben Bardócz nevü székely őstől, Benkő párducztól származtatja. Abból, hogy a vidéket e falu nevéről nevezték el, azt kell következtetünk, hogy ez Bardócz széknek legrégibb, s egykor legtekintélyesebb helysége volt. Bardócz 1332-ben Bardach, 1334-ben Wardach néven jön elő a pápai dézmák regestrumában* .
Régebben Száldobos filiája s csak 1705-ben lesz önálló megyévé, azért temploma uj, de van egy régi harangja, melyen még szakértők által is olvashatlan és észlelhetlen jegyek jönnek elő.
A bardóczi papi lakban született 1740-ben dec. 20-án (mint maga Spec. Tranjae-ban megjegyezte) Benkő József jeles történészünk, kinek atyja Benkő Mihály bardóczi reformatus lelkész volt. Benkő köszhasznu élete megérdemli azt, hogy tisztelettel közelitsük meg a helyet, hol bölcsőjét ringaták. A tisztelet és hazafias elismerés adóját lerovandó, melléklem Benkő születési házának képét, melyek első része ugyan uj, de hátulsó része még akkor is állott, midőn Benkő Mihály itt lelkészkedett* .
Bardócztól negyedórára a már egészen összeszükülő Kormos völgyében fekszik Bardóczszék utolsó faluja Füle, melynek lakói a borda készitésről hiresek.
Benkő e falu nevét onnan szármoztatja, hogy az ugy fekszik a Kormos völgyének felső szögletében, mint egy fül.
Fülének nincs nevezetessége templomán kivül, mely bár a későbbi ujitások által egészen elidomtalanittatott, egyes töredékeiből még is rá lehet ismerni az átmeneti korszak tisztes épületére. Ily kormutatók e templomnak megmaradt ajtai. A déli oldalon lévő kapu, körtető és horony tagozatu béllettel, és körives nyilattal bir; a torony alatti hátulsó kapu átszelt lóherivvel (platter kleeblatbogen) alakult.
Legsajátságosabb azonban tornyának épitészete, mely bár kivül négyszögü, belül még is nyolczszögüleg van idomitva, sőt még ennél is nevezetesebb az e toronyban lévő második harang, melyen ezen körirat olvasható:
Mondják, hogy a nagyobbik harangon, melyet 1848-ban ágyuöntésre beadtak, szintén ilyen felirat volt, feltehetőleg azon a régi harangokon szokásos O Rex gloriae veni cum pace jelmondatnak, második kiegészitő része, s hihetőleg az évszám körül irva. Különben az évszámot megfejtik magok a betük, melyekről itélve e harang a 14-ik század végén, legkésőbb a 15-ik első tizedében öntetett. Oda utalnak a majuskel betük, melyek alak-szépségre páratlanok. E haranggal egykorunak hiszem a templomot is. Száldobos és Füle közt Volálpataka szakad be balpartilag a Kormosba. E völgyben feküdt régen Volál nevü falu, melyet a tatárok feldulván, lakói Száldoboson és Fülén telepedtek le. A hol e falu feküdt, még most is látszanak a pinczehelyek, s a helyet most is Faluhelynek nevezik. Volál Füle filiája volt. Füle felett egy hegyet Kiálj-nak hivnak, a hagyomány szerént azért, hogy midőn Fülén isteni tiszteletre harangoztak, egy ember mindég kiállott e hegyre, s bekiáltott Volálba, hogy templomba jőjenek.
A falutól 10 percznyire van a Kormos völgyében regényesen fekvő fülei vashámor rendszeresen épült bányatelepével. Ott vannak azon roppant hámorok, öntődék, zúzdák, melyek rémes zajjal töltik el a vidéket, s melyek évenként 20,000 mázsa nyers vasat, 7000 mázsa öntvényt állitnak elő.
A Fülei olvasztók rajzát mellékelem. E bánya már a forradalom előtt kezelés alatt volt. Cserey, B. Rauber és Boda tulajdona, kiktől 1856-ban a brassai bányász és kohászati részvénytársulat 17,000 forintért vette meg. A vaskövet Száldobosról, Baczonból, és a rákosi szorosból hordják ide, – kőszenet Baróthról.
Mily veszteség a hazára, hogy ezen bánya is, mint a szent keresztbányai és ruspergi nagy jövöjü vasbányák többnyire e hazához idegen s külföldi részvényesekből alakult társulat kezében van; és ezen több millió tőkével rendelkező vállalaton nincsen Isten áldása, mert daczára annak, hogy a kövek érczdusak, hogy az olcsó fa és kőszén* kéz alatt van: mégis minden évben vesztéssel dolgozott. Ennek oka azon lelkiismeretlen kezelésében rejlett, mely a Bach-rendszer alatt a kezelésnek minden nemeibe elharapódzott volt, s a politikai élet köréből áthatott a társadalom minden rétegébe. Azonban az utóbbi években e bányák kezelése erélyesebb s becsületes kezekbe jutván, kezdenek azok kiemelkedni pangásukból s jövedelmezni is.
A bányán felül a völgy egészen összeszorul, s havasias jelleget ölt; mindenfelé százados erdők rengetegei terülnek el a zugó patak partján; csak egy-egy szenet hordó székely lükken ki* e zajtalan magányból; pedig e hely néhány századdal ezelőtt emberek által lakatott; a mostani erdőségek helyén gazdag füvet és gabnát lengetett a Hargitáról elszálló szellő, mert ottan feküdt Dobó helység, melyet a hagyomány szerint a Barcsai Ákost trónra helyezett tatárok dultak fel. Azonban aligha itt tévedés nincsen a korban, mert azon adománylevélben, melyet Bethlen Gábor Dániel Mihálynak 1621-ben a Strasmitzai táborból kiad, más jószágokkal a doboi prediumot is adományozza. Már pedig, hogy Dobó jelentékeny helység volt, kitünik a Dobóból elköltözött, Száldobosra és Fülére szállott utódoknak, – kik még ma is 60 családot tesznek, – a Dániel család ellen 1807-ben meginditott peréből, melyben mint szabad, – el nem adományozható – székelyek, Dobónak Dániel István által elfoglalt területét perelték. Az ezen per eredményezte esketésből, más felmutatott okmányból kitünt, hogy e falu a Kormosba szakadó Gerend patakánál kezdődve, felnyult a Salamás patak beszakadásáig, s igy 70 holdat meghaladó területen volt szétszórva.* Hogy pedig Dobó Barcsai uralma előtt pusztulhatott el, abból is következtethetjük, hogy az I. Rákóczi György által 1635-ben Jun. 13-án Fejérvárról kiadott bardóczszéki privilegiumban* , hol Bardóczszék minden egyes falui előszámláltatnak, Dobó emlitve nincsen.
A helyet, hol a falu feküdt, most is Faluhelynek hivják, szilva és más gyümölcsfákat lehet ott találni, látszik még most is a Fürészközinek hivott malomárok, és a faluhely felső felénél a Kormoson lévő átjáratot Sugár révének hivják arról, hogy ott, a hagyomány szerint, Sugár János nevü ember lakott hajdan. És látszanak több százados csererdők felfogta oldalokon a szántóföldek mezsgyéi is. De mindezeknél jelentékenyebb és beszélőbb emlékként fennmaradt Dobó templomának, a jobb parti domb egy lonkáján lévő, romja.
E templomból jelentékeny maradványok vannak, polygon záródásu szentélyének, mely 8 lépés hosszu és ily széles, falai még három öl magasságban állanak; az északi oldalhoz támasztott segrestyének azonban csak alapfalai maradtak meg. A 17 lépés hosszu és 11 lépés széles hajónak déli fala még kétöl magasságban szintén fennáll; Körülte kincs keresők által ásott üregek közül magasan felnőtt terebélyes fák féltékenyen takarják e szent romokat, a mely körül uralgó ünnepélyes csendet csak a lenn elfutó folyó zugása, a szemtelen szunyogok boszantó hegyes éneke, egy egy gerlebugás, s a harkályok egyhangu kopogása zavarja. Az itt zajlott az itt munkálkodott, az e magányt népesitett ember eltünt, csak e hallgatag rom beszél lételéről, ezt is eltiporja az idő, s akkor alig fogják tudni, hogy itt népes falu volt egykor, melyet vad pogány törölt el; buzgó keresztyén nép, mely e bérczeket Istennek szentelt templomokkal boritá, nép, mely munka és áhitatban élt e távol hegyzugban, s mégis azt Istene elhagyá, pogány kézre juttatá, mely eltörölte a föld szinéről. A templom, – hol utólszor fohászkodék segély és védelemért – még áll, tulélte az embert, áll, hogy emlék légyen a multból, áll, hogy mult idők eseményeiről regéljen az ide vetődő vándornak, áll, hogy a sors változandóságát eszébe juttassa a föld büszke fiának. Innen 1500 lépésnyire, fenn a völgyet határzó Kápolnabércz tetején a Csipán mezejének nevezett irtás közepén, áll egy amannál jelentékenyebb templomrom, melyet Dobó kápolnájának tartanak. De inkább lehetett ez temploma, amaz pedig kápolnája, 12 öl magas homlokzata egész a fedél tetőig még épen áll, kapunyilatát az omlás ugy kitágitá, hogy eredeti alakját meghatározni nem lehet, a 14 lépés hosszu, 9 lépés széles hajónak oldal falai s tömör oldaltámjai két öl magasságig állanak, a hajó szélességével biró, 10 lépés hoszu, kerek ápsisu szentélynek csak alapfalai látszanak még.
A nyugotnak forditott homlokzat előtt egy, a hajó szélességével birt 10 lépés hosszu toronycsarnoknak látszanak alapfalai. Egy most baróthi keserü József birtokában lévő kéziratban, melyben Rácz Simon jegyzetei is foglalvák, a 99-ik lapon e kápolnáról a van bejegyezve, hogy egy ajtaja feletti felirat szerint e kápolnát 1594-ben épitette Dobai András; egy másik a szentélyen volt felirat szerént 1733-ban kiigazittatták Haller János és Dániel Sofia.
E kápolna körül még más épületnyomok, és a kápolnát körül övezzett kerités vagy templomkastély alapfalai is látszanak, miből arra lehet következtetni, hogy az erőditett védhelye volt a dobóiaknak, és a romok épségéről arra is, hogy a tatárok vagy nem fedezték fel ezen erdő közé rejtett szentélyt, vagy ha felfedezték is, bevenni nem tudták. Épen állott az még a mult század végszakában is; Benkő Dobóra és az egyházra vonatkozólag azt mondja* hogy: Fülén felül esik Dobó nevü hely, holott régen valamikor azon nevü falu volt; most itt van egy elromlott, ismét más épen álló templom s mellette lakóházai a remetéknek (kik hol ketten, hol hárman is vannak), hová is esztendőnként, k. Sz.-János napkor sokfelől jőnek processióval a római valláson lévők. Olyankor sokadalmacska forma is szokott ottan lenni* : És e búcsuk még e század elején is tartották magokat, de a terjeszkedő remeték elüzettek onnan. Harangja 48-ban ágyuvá öntetett, az elhagyatott szentély pedig romba dült s most szenteskedő remeték, áhitatos búcsujárók helyett csak egy-egy éhes medve, vagy prédára leső farkas ólálkodik a szent romok közt, melynek képét mellékelem.
Ma már a búcsura sereglők szent zsoloszmáít nem viszhangozzák a bérczek, a hivők helyén juhnyáj legelész, s a romokra ült pásztor tilinkója bús dallamot zeng. A vallás költőiségét a természet költészete váltotta fel; istennek emberkéz által emelt temploma összeomlott; de ott van a természetnek nagyobbszerü imaháza, melynek azurkupja az ég, ragyogó csillárja a nap, oltárköve a Hargita, karzata a Mitács és Baróth havasának szépen szinezett sziklaerkélye, kettős tornya pedig az almási barlang két szirt obeliskje; keresztelőmedenczéje a Kormos sziklamedre, tömjénfüstje a hegyeknek égre törő kék párázata, s a bérczek titkokteljes kebléből felszálló pásztortüzek füst oszlopa. A természet ezen nagyszerü imaházában pedig áhítatoskodó az, ki annak szépségét, nagyszerüségét fel tudja fogni, az, ki a teremtőt nagyszerű müveiben dicsőitni képes, az, ki a természet mindenhatóságát átérteni tudja.
Dobón felül a nyugatról letörtető Aranyos pataka mellett egy dombot Fejedelem asztalának hivnak, a hagyomány szerént azért, hogy Bethlen Gábor vadászatok alkalmával ezen kiválóan szép helyen szokott volt pihenni és ebédelni. Ide közel van a Hólyagos borviz, melynek szemgyógyitó hatást tulajdonitnak.
Ezen felül a csiki havasokig felrugó rengeteg erdőségek terülnek el, melyeknek keblében messze felnyulnak a Kormos és mellékfolyóinak kies völgyületei, hol a legmeglepőbb havasi tájak tárulnak fel. A fülei bányaigazgatóság ezen eddig magányos rengetegekbe utat csináltatott, s mivel tüzelőanyagul faszenet használnak, a haszonbérbe vett erdőkben roppant pusztitást visznek végbe, pedig kőszén elég van a vidéken. E havas lakatlan, de azért nincsen egy hegyorma, egy pataka, sőt legkisebb halma is, mely külön elnevezéssel ne birna, és ez elnevezések között a legszebb őshangzatu nevek fordulnak elő, melyeket munkám korlátolt köre nem engedtett összeirnom, legfölebb átmenetileg megemlitem itt a Tihatár sarkát és Póka földjét.
E havasokban roppant sok vad van, régen még bölény is tanyázott itten. E kiveszett fajnak utolsó magányosan orditozó ivadékát itt látták a mult század végén (Benkő Spec. Tran); de ha kipusztult is a fejedelmi kor daliás vadászatainak ezen vadja, van még most is itt sok medve és vaddisznó, s az erdővidéki birtokosság minden őszszel nagyszerü medvevadászatokat szokott rendezni, melyekre távol vidékekről összesereglenek a vadászatkedvelők. Az ős harczias idők ezen férfias időtöltései itt még ősi nagyszerüséggel tartatnak meg. Egész kis tábora a hajtóknak, szakácsoknak, és cselédségnek csődül ide, felpodgyászolt társzekerekkel. Van aztán eszem iszom, s kedélyes vigság, bohóskodás, a magyar vendégszeretet, s társadalmi életnek érdekes vonzó jelenetei, gyönyörű festői csoportozatok a roppant tűz máglyák körül, s mig a vacsora készül, víg poharazás közt mulattató vadászkalandok, élczes történetkék elbeszélései. Egy ily férfias, erőt edző, bátorságot próbáló vadászaton én is jelen voltam s itt beszélték el nékem ezen mulatságos, de megtörtént vadászkalandot.
Ezen vadászatokat a Bach korszakban is meg szokták volt tartani. 1858-ban két német Bezirker is hivatalosan csatlakozott a vadászathoz s előestvéjén roppant dolgokat beszéltek el, hogy ők otthon a Riesengebirgen s isten tudja hol hány medvét ejtettek el. Reggel, midőn a hajtás kezdetét vette, ők egymás közelében foglaltak helyet s biztosság okáért még egy óriási csendőrt is magok mellé állitottak. Egy nagy és gonosz medve, – mely már néhány pásztort megpacskolt, s igy az emberre kapott volt, került a hajtásba, egy vadász sebet ejt rajta, mire a bőszült vad egyenesen a két Bezirkernek ront, egyiket felüti, a másiknak pedig oly barátságosan teszi fejére praczliját, hogy egész fejbőrét lekerekiti, azután pedig testvériesen meg szorongatva, lehengeredett véle az oldalon, hol egy ügyes székelypuskás lelőtte róla s óh, Bach idejebéli igazságszolgáltatás! a hivatalos jelentésben a történet ugy adatott elő, hogy a németről a medvét a hős csendőr lőtte le, pedig az volt első, ki puskáját eldobva a német gyülölő medve elől egy fára menekült, honnan alig tudták a félelem miatt megdermedt hőst levonni. A csendőr még ma is 120 ft évi jutalom dijt kap az államtól a hivatlanok életét megmentett szép lövésért. O tempora, o mores!!!!
XLV. Olasztelek és környéke. | TARTALOM | XLVII. Vargyas. |