Bárcsak én addig ne sírnék, |
Míg egy levelecskét írnék, |
S azt az erdőn túl küldhetném, |
Szép szeretőm tisztelhetném. |
|
Reszket pennám, nem írhatok; |
Sír a szemem, nem láthatok. |
Hogy meghajlik az egeken. |
|
Ha az egek meg nem szánnak, |
Könnyhullásim meg nem állnak; |
Egek, egek, szánjatok meg, |
Könnyhullásim, álljatok meg!331 |
|
|