Az én babám lilaszín szoknyája, |
Rászállott a harmat az aljára. |
– Gyere babám, verd le a harmatot, |
Bús szívembű vödd ki a bánatot! |
|
Az én babám virágoskertjibe |
Rozmaringot ültettem az este. |
– Locsold, babám, hogy el ne hérvadjon; |
A szerelmünk félbe ne maradjon! |
|
Kis pej lovam arra van rászokva: |
Többet szalad éhön, mint jóllakva. |
Mán magam is arra vagyok szokva: |
Szeretöm a más babájját lopva. |
|
Túl a Tiszán kigyúlladt egy csárda. |
– Ne mönj arra, mer mögcsap a lángja! |
– Nem félök én annak a lángjátú, |
Jobban félök rúzsám haragjátú.338 |
|
|