Bút s bánatot törnek azon. |
Bár az enyimet törné meg, |
Hogy bús szűvem ne ölné meg. |
|
Túl az Óton van egy fűzfa, |
Homloka fejér, mind márvány, |
Szemődöke mind szivárván. |
|
Azét fémlik olyan nagyon. |
Ha a nap ott járna s kelne, |
Még annál fényesebb lenne. |
|
Az orra pedig muskáta366. |
Héj, de kevély, nem jő hezzám! |
Ásd meg síromat, jó anyám!367 |
|
|