Ne szeressen senki mélyen, |
Mert nem tudja, mire mégyen! |
|
Én szerettem nagyon mélyen; |
Rólam példát minden végyen: |
Ki jár magányosan, dugva. |
|
– Talán, rózsám, fáj a szíved? |
Gyenge szemed rám sem nézhet. |
– Gondolhatod, ha nem fájna, |
Fekete gyászba nem járna. |
|
Jaj, de búsan szól a galamb, |
Szomorán szól a nagy harang! |
Azért szól az oly szomorán, |
Nincsen nékem szabad órám.393 |
|
|