Ifjúság, mint sólyommadár, |
Addig víg, míg szabadon jár. |
De énnékem szegénynek, már |
Szívem víg örömet nem vár. |
|
Hol mások járnak kettessen, |
Mint egy Apolló, kedvessen; |
Fejem lehajtván könnyessen, |
Nézek csak nagy keservessen. |
|
Mennék én is, ha mehetnék, |
Szárnyamra ha fölkelhetnék; |
Így magányossan nem élnék: |
Mint madár, társat keresnék. |
|
Szabad fejem be van zárva; |
Olyan vagyok, mint az árva, |
|
Adja isten, hogy lehessek: |
|
|