– Szaladj, kislány, a szekerem után, |
Majd fölveszlek valahol az utcán! |
– Nem ülök fel, mert sokan meglátnak; |
Elárulnak az édesanyámnak. |
|
Mit ér nékem barlahidi határ, |
Ha nincs benne, kiért a szívem fáj?! |
Más falusi határ felé nézek, |
Ott van, akit igazán szeretek.550 |
|
|