Akkor szép az erdő, mikor zöld; |
Mikor a vadgalamb benne költ. |
A vadgalamb olyan, mint a lány: |
Maga jár a szép legény után. |
|
Nem vagyok én oka semminek, |
Mért nem adott engem olyannak, |
Akit választottam magamnak? |
|
Megvert az Úristen, de nem fáj, |
Fügefa levele lehullt már; |
Fügefa levele gyógyits meg! |
Régi volt szeretőm, csókolj meg!561 |
|
|