Szőke vize a zavaros Tiszának, |
Mondd meg annak a szép barna kisjánnak, |
Hogy az egész Tisza vize mentiben, |
Nincsen ollyan barna kisján sehol sem! |
|
Csak titokba akartalak szeretni, |
De ki kellett annak világosodni; |
Mindegy rózsám, hadd tudja meg a világ, |
Hogy mi híven s tisztán szerettük egymást. |
|
Száraz ágrul messze száll el a madár, |
Addig repül, míg ződ ágra nem tanál; |
A kis madár elmaradt a párjátul, |
Úgy maradunk mi el, rózsám, egymástul. |
|
Sárgadinnye ráfutott a görögre. |
Meg kell válni, kedves rózsám örökre; |
Megválásom még az ág is siratja, |
Setét felhő a kék eget borítja.577 |
|
|