– Sűrű csillag, jaj, de régen utazol! |
Nem láttad-e az én rózsám valahol: |
Vagy az úton, vagy az útnak szélibe, |
Vagy a kerek erdőnek közepibe? |
– Láttam biz én kerek erdő szélibe: |
Piros málnát szedett a kötőjibe. |
|
Véletlenül feltekintek az égre, |
Nincsen csillag, mind lehullott, a földre. |
Lehullott a reménységem csillaga; |
Hogy is lennék már én boldog valaha? |
Boldog már én csakis akkor lehetek, |
Ha a császár katonája nem leszek.603 |
|
|