Az Alföldön van egy kerek erdő, |
Sárgarigó benne a kerülő. |
Én is voltam annak kerülője; |
Barna kislány igaz szeretője. |
|
Sárgarigó fölszállott a fára. |
Búsul szegény, mer elhagyta párja. |
Engemet is elhagyott a rózsám: |
Árva vagyok, mint a rigó a fán. |
|
Sárgarigó, ne szállj föl a fára, |
Inkább szállj le rózsám ablakára; |
Fütyöld el ott szomorú nótámat: |
Érte öl meg a keserű bánat!609 |
|
|