Tudod, rózsám, tudhatod is, |
Jó voltam én, de hamis is: |
Megcsallak, rózsám, téged is. |
|
– Annyi nekem az irigyem. |
|
Szerettelek, azt megvallom, |
De már annak vége vagyon; |
Vége vagyon szerelmünknek, |
Betelt kedve irigyünknek. |
|
Szóltak, ha veled beszéltem; |
Irigyeltek, ha rád néztem. |
Irigyeljék már, nem bánom. |
Szerettelek, holtig bánom. |
|
Szidott anyád, ne szidjon már! |
Szólt a világ, nem hajtok rá. |
Szálljon az a vén nyakába!612 |
|
|