Verjen meg az egek ura tégedet! |
De megszomorítottad a szívemet; |
Fölzaklattad víg szívem nyúgodalmát, |
Szemeimnek is az ő csendes álmát. |
|
Legelső öste, mikor hozzám jöttél, |
Akkor magad engemet felkérdeztél. |
Akkor mondtam, hogy szerencsétlen vagyok, |
Szerencsétlenséges bánatim nagyok. |
|
Ha kimegyek erre magos tetőre, |
Feltekintek a csillagos kék égre: |
Én istenem, merre van az én hazám, |
Merről sirat engemet édesanyám? |
|
Dehogy sirat, rég el vagyok feledve; |
Meg sem holtam, már el vagyok temetve. |
Szerencsétlen csillag alatt születtem, |
Mer elhagyott, kit igazán szerettem.625 |
|
Gyergyószentmiklós (Csík)
|