– Fúnak már az őszi szelek. |
Felejts el, rózsám, engemet! |
– Én addig el nem felejtlek, |
Míg a sírba be nem rejtnek. |
Még onnét is azt kiáltom: |
|
Én elmegyek, te itt maradsz. |
Babám, te panaszt nem hallasz. |
Kit hallottál, avval maradsz; |
Régi szeretőddel tartasz. |
Verjen meg az Isten véle, |
Mert elhagytál engem érte!645 |
|
|