Nem fogok a falutokba asszony lenni; |
Nem fogok a karjaid közt megpihenni. |
Elraboltad a szívemnek a nyugalmát; |
Megsiratod a két szemem ragyogását. |
|
Gyógyítgatom a szívemet, hogy ne fájjon, |
Mert én vagyok a legárvább a világon. |
Kapok én még valakitől páros csókot, |
De nem igaz, hogy te adtad az utolsót!723 |
|
|