Szívhajlandósággal jövünk be e házba, |
Hívjuk a ház népét egy ártatlan nászba. |
Az ősatyáink is, mikor házasodtak, |
Minden jó atyafit oda meghívattak. |
Őseinktől bírjuk e kötelességet, |
Szereti a magyar a szép vendégséget. |
Mert nincs a magyarnak egy ízes falatja, |
Ha magánál kedves népét nem láthatja. |
S nem kell a magyarnak legjobb fajta bora, |
Ha nem ülnek vele jó szomszédok sorba. |
Ámde nemcsak férfi kell a mulatságba, |
Asszony s leány nélkül nem megyünk a táncba. |
Azért jöttünk most hát e jeles órába, |
Meghívni magukat e szép mulatságba. |
Gazdagon fogadni mi senkit se tudunk, |
De minden jó embert tiszta szívből látunk: |
Egypár tányér étel elhasználására, |
Egypár pohár bornak a megivására, |
Egypár fürge táncnak az eljárására, |
Egypár magyar nóta eldalolására. |
Szívesen látjuk és elvárjuk kenteket, |
Itthon ne maradjon még az se, ki beteg! |
Azért, jó bátyámék, magukat felkérem, |
Adjanak parolát ezen percbe nékem, |
Hogy el fognak jönni pontosan és szépen! – |
Ég áldása legyen ezen a háznépen!776 |
|
|