A MENYASSZONY BÚCSÚZTATÁSA
Elsőbben is, atyám, tehozzád fordulok. |
Szívemet szíveddel együvé szorítom, |
Így valamennyire magamat újítom. |
Elbúcsúzásomat már tetőled várom. |
|
Bocsássad meg nekem, ha megbántottalak, |
Vagy valaha is megszomorítottalak! |
Neveltél, ápoltál, engem: leányodat… |
Áldja meg az Isten a te jóságodat! |
|
Kedves édesanyám, hozzád fordulok már, |
Mert tudom, hogy szíved tőlem búcsúzást vár. |
Ismerem a gyenge anyai szívedet, |
Ismerem asszonyi erőtlenségedet. |
|
Mint galamb a fiát, engem úgy neveltél, |
Emlőddel tápláltál, széltől is őriztél, |
Felnevelésemért, dajkálkodásodért |
Adjon az Úristen a mennyben méltó bért!779 |
|
|