Mikor a menyasszonyt fektetni viszik, |
Akkor a vőlegény az ágyba nyugszik. |
Ó, én édes pártám, gyöngyös koszoróm, |
Majd a szegre akasztalak, édes hajfonyóm! |
|
A mi vőlegényünk a kis komorába |
Csak úgy hallgatódzik az ajtó sarkába. |
Hányja-vetyi szemét a tarka dunnára, |
Hogy menné hamarább juthatna alája. |
|
A mi menyasszonyunk a búnak miatta |
A tehenhúslevest nem is kóstolhatta. |
Szíve keserűségébe a párját óhajtja, |
Eresszék hát hozzá, majd ő vidámítja!843 |
|
|