Templom előtt egy küs házikóba |
Egy vénleány sírdogál magába; |
Falba veri fejit bánatjába, |
Hogy nem vitték férhöz a fassángba. |
|
– Fassáng, fassáng ezör eléjőne, |
Méges a szer reám nem kerülne. |
Ha még eccer anyám újra szülne, |
Talán rám es a sor elkerülne. |
|
Párta, párta, búra termött párta; |
A szégyön s bú szűvem átaljárta; |
Ha megfoglak, messze elhajítlak, |
A patakba kővel es bényomlak. |
|
Kiseprem a kipingált házamot, |
Felvetem a paplanyos ágyamot; |
Ágyam olyan, hogy a padlót éri. |
Parasztlegén meg sem meri kérni. |
|
Én elmenyek igen-igen messze: |
Magyarország kellős közepibe; |
Veres gyüngyöt kötök a nyakamba, |
Herceg, bárók jőnek látásomra. |
|
Minden este várom a kérőket; |
Tám az ördög mind elvitte őköt? |
Má meguntam a kérőköt várni, |
Magam fogok szerencsét próbálni. |
|
Bárcsak immán azt hallanám hírbe, |
Hogy valahol legény-esső lenne! |
Kifekünném az út közepire, |
Hogy cseppenne a surcom1442 széjire!1443 |
|
|