Esteledik, a nap nyugszik. |
Gyászba borút az hajnalom, |
Nincs szívembe nyúgudalom, |
Mert elhagyott a kegyetlen. |
Vár’ meg vár’ meg, te kegyetlen, |
Mert megvér téged az Isten! |
Verjen is meg, azt kívánom: |
Szeretetlen társat adjon; |
Lelked vele ne nyugodjék, |
Bágyadt tested ne aludjék; |
Szíved rólam gondolkozzék; |
Szemed mind utánam járjon. |
Szemed akárkit szeressen, |
Szíved engem ne felejtsen!7 |
|
|