Jaj, mit érek még végtére? |
|
Gyászba borult a vén fejem, |
Búra fordult mind örömem; |
Nagy jajszóra minden kedvem, |
Kiért gyakran könnyez szemem. |
|
Mert megutált egész világ, |
Hogy kóróvá vált a virág; |
Elfonnyadott a szép zöld ág; |
Madár sem száll reá immár. |
|
Barátimból mind kifogytam! |
Szép elmémtől elmaradtam. |
|
Jaj, énnékem már szegénynek, |
Nagy bánatban élő vénnek! |
Nincs hallása a fülemnek, |
Nincs látása a szememnek. |
|
Csak az Isten el ne hagyjon! |
Oly kegyelmet nekem adjon, |
Kiben lelkem vigadhasson!43 |
|
|