Nagyon béfútta az utat a hó. |
Jaj, de céltalanul fut a fakó! |
Megeresztve lóg a kantárszára, |
Búbánatos annak a gazdája. |
|
Gyenge nádszál lehajlik a földre. |
Ha sírok is, nem hallik messzire. |
Hull a könnyem, az is csak csendesen, |
Ha lehajtom fejem keservesen. |
|
Nagyon béfútta az utat a hó. |
Nincs már nékünk, hova siess, fakó! |
Mehetsz akár erre, akár arra, |
Úgysem érünk mi, csak árvaságra.52a |
|
|