Ej, nagy dolog a megvállás! |
|
Sír a szemem, hull a könnyem, |
|
Fáj a szűem, fáj halálig, |
Met most egy jótól megvállik. |
|
S amilyentől most megvállik, |
Olyant nem talál halálig. |
|
Csak elnézem s elgondolom: |
Ki lesz végtemre gyámolom? |
|
El kell mi egymástól váljunk, |
Ketten két útra induljunk. |
|
Víg szívünket szomorgatni, |
Irigyünket vigasztalni.55b |
|
|