Feljött a nap s el is haladt, |
Búban kapott s abban es hagy. |
Nincs szerencsém semmi jóba? |
|
Velem úgy tesz a fényes nap: |
Reggel feljő, este elhagy; |
Rám hagyja a gyászos éjet; |
Búval kell, babám, eltőtsem. |
|
Búmban majd megbolondulok! |
Én istenem, vigasztalj meg, |
Hogy a búba ne haljak meg! |
|
Semmi sincsen olyan messze, |
Hogy el ne gyöjjön időre! |
Ott fogsz, babám, megsiratni, |
Ahol nem es látja senki.75 |
|
|