Szomorú a halál a gyarló embernek; |
Halál követétől mindenek rettegnek, |
Kiváltképpen kik ez világban örülnek, |
Nehéz e világtól megválni ezeknek. |
|
Azért, gyarló világ, már maradj magadnak, |
Abban való hitben, kik benned vígadnak! |
Tovább követője nem leszek utadnak, |
Nem leszek bús rabja mulandó javadnak. |
|
Elvégeztem immár pályafutásomat, |
Ez világon való zarándoklásomat; |
Megtartottam hitem s igaz vallásomat. |
Jövel, Jézus Krisztus, add meg koronámat!114 |
|
|