Ó, te rettenetes, keserű halál, |
Ki nekem mindenkor félelmes valál, |
Hamar felprédálád életemet, |
Kiűzéd testemből én lelkemet. |
|
Testem sanyargattad nagy fájdalmakkal, |
Szívem szorongattad szörnyű kínokkal; |
Terhes nyavalyákkal emésztettél, |
Még az élők közül is kivettél. |
|
Ó, mily bús, siralmas nekem esetem! |
Elmaradt éntőlem már keresetem; |
Végbúcsúmat veszem kedvesimtől, |
Messze útra megyek véreimtől. |
|
Jaj, mit szóljak hozzád, kedves hitvesem? |
Búcsút veszek tőled, én szerelmesem. |
Éltem eddig veled szüvességben, |
Most megválok tőled epedségben. |
|
De ezt az Úristen így kormányozta, |
Végzete törvénye magával hozta, |
Hogy a halál tőled elválasszon, |
Harsogó trombita feltámasszon. |
|
Áldjon meg az Isten itten életedben; |
Jó szerencséd legyen minden ügyedben; |
Végre legyen helyed mennyországban |
Örökké tartandó boldogságban! |
|
Rajtam síránkozó kedves magzatim, |
Bús szívvel kesergő édes testvérim, |
Maradjon az Isten tiveletek. |
Közöttetek többé nem lehetek. |
|
Történt halálomon ne bánkódjatok, |
Hanem értem inkább imádkozzatok, |
Mert hasznos dolog a vált lelkekért |
Imádkozni a megholt hívekért. |
|
|