Bús özvegyek s árvák, ugyan miért sírtok? |
Hisz eggyel kevesebb lett mostan számotok! |
Vagy talán más teher nyomja a vállatok, |
Azért oly szomorú és könnyes arcotok? |
|
Kedvesim, jól tudom, miért keseregtek, |
Minthogy ez is özvegy volt itt közöttetek. |
Ez is sokszor sírt ám, higgyétek, veletek; |
Megmondom az okát, csak figyelmezzetek! |
|
Hogyha egy házaspár elveszti hitvesét, |
Azonnal mindenki rámereszti szemét; |
Rút nyelvével sérti annak becsületét; |
Fontra s latra veti135 minden öltözetét. |
|
Elég már magában, elég az özvegység, |
Mert az özvegy élte csupa keserűség, |
Az özvegy házánál nem fogy el a szükség, |
Őket hát megszólni nagy istentelenség. |
|
Így szól ő végtére: Jézus, egek ura, |
Vedd bűnös lelkemet szent országodba!136 |
|
|