KÖZÉPKORÚ ASSZONY FELETT:
Ó, te rettenetes keserű halál, |
Oly zord s könyörtelen hozzám mért valál? |
Kitépted életem reményfáját, |
Rám hoztad a sírnak éjszakáját. |
|
Testem sanyargattad nagy fájdalmakkal, |
Szívem szorongattad nehéz kínokkal. |
Ó, mely bús, siralmas én esetem! |
Kedvesimtől mostan búcsúm veszem. |
|
Drága jó hitvesem, édes jó férjem, |
Kivel szeretetben s hűségben éltem, |
Igaz jóságodért vedd hálámat; |
Nyerj érte Istentől bő irgalmat! |
|
Két drága, jó lányom, Isten veletek! |
Vejeimmel engem ne felejtsetek! |
Az Úr szent áldása szálljon rátok! |
Legyen majd egykor mennyben lakástok! |
|
Kicsi unokáim, mostan tinektek |
Búcsúcsókom nyújtom, Isten veletek! |
Hogyha néha temetőben jártok, |
Sírhalmamra tegyetek virágot! |
|
Rajtam síránkozó jó testvéreink, |
Apa- s anyatársak s kedves komáink, |
Minden kedves rokon s jó szomszédok, |
Ez utolsó szóm: Isten hozzátok! |
|
Most eléd indulok, édes Jézusom, |
Lelkemet vedd hozzád, kedves Megváltóm! |
Szűz Anyám, segíts fel szent fiadhoz, |
Nekem megbocsájtó Jézusomhoz!…138 |
|
|