Szernyű nagy romlásra készül Pannonia, |
Kinek mint tengernek megáradó hobja; |
Sok búnak, bánatnak környülvette árja, |
Mert a vitézeknek esett ma egy héjja. |
|
Fölemeli Kádár szemeit az égre, |
Mondván: – Uram, Jézus, jöjj segítségemre! |
Nosza, jó katonák, harcoljunk két kézre! |
Mert nem látok embert jőni segítségre. |
|
Az zászlótartónak felszóval kiáltja: |
Vidd el, fiam, vidd el a zászlót más útra, |
Hogy el ne vesszen mi urunk kevés hadja, |
Mert Magyarországért meghalok én még ma! |
|
Kiontom véremet én szegény hazámért, |
Ezenről meghalok kedves nemzetemért; |
Nem szánok érette bizony ontani vért, |
Mert én a Krisztustól veszek jutalmat, bért.381 |
|
|