Szaladj kuruc, jön a német! |
Ládd, mely lompos, kerget téged! |
Hidd el, megdöf, ha elérhet; |
Érdemed szerint megfizet. |
|
Hol vagy te most, nyalka kuruc, |
Aki voltál, mint a szép strucc? |
Már hazádba soha nem jutsz; |
Ez világbul is majd kifutsz. |
|
Fájhat szíved Alsó-földért, |
A Dunántúl szép országért; |
Elhagyott szép asszonyokért, |
Télben rendelt kvártélyokért. |
|
Nem vigyáztál Sopron-tájra, |
Szombathelyi szép dámákra, |
|
Kiért Isten megbüntetett: |
Szabadságot tőled elvett; |
Ugyan nagy rabságra vetett. |
|
Ez kis verset ki szerzette |
Mert pusztulását érzette; |
Ugyan meg is jövendölte.389 |
|
|