– Hallgassátok meg, magyarok, amit beszílek: |
Tanácsoljátok, vitézim, mitívő legyek?! |
Jön a nímet, dúr-fúl, pusztít, |
Rabol, kerget, mindent íget! |
|
– Tanácsoljuk felsígednek meg se is vesse, |
Aranyait, ezüstjeit rúdba veresse; |
Hordassa el és menjen el, |
|
– Megfogadom, elkövetem, mondja valaki, |
Sőt szeretem, meg se vetem, oktasson bárki. |
De ki tudja meg, hogy megbánja |
|
Sok pízembe, költsígembe kerűlt váraim, |
Aho kíszült pompássim: szíp palotáim; |
Itt hagylak mán, pataki vár; |
Nem szánlak már, munkácsi vár; |
|
Országombúl, az hazámbúl mán ki kell menni. |
Mordságomír, hibáimér engedj, Tököli! |
Megölellek, megcsókollak, |
Amíg ílek, mindíg szánlak, |
|
Megengedjen a magyarság, csak azt kiáltom: |
Ídes hazám, mire jutál, csak azt sajnálom! |
Nímet lesz mán a vezéred, |
|
|