Katona vagyok én, ország őrezője. |
Sír az édesanyám, hogy elvisznek tőle: |
Sír az édesanyám, a rózsám meg gyászol: |
Fekete gyászvirág búsul ablakából. |
|
Falu legényei, kenyerespajtásim, |
Az Isten áldása szálljon le reátok; |
Éljetek örömmel, mert én búval élek! |
De az én rózsámat el ne szeressétek! |
|
Megpendült harangom, pallérozott407 kardom; |
Nem szabad énnekem az ágyba meghalnom: |
Áldozom életemet az ország javára, |
Forgatom fegyverem vitézek módjára408 |
|
|