Szegény vagyok, szegénynek születtem. |
A rózsámat igazán szerettem. |
Az irigyek elrabolták tőlem, |
Most lett szegény igazán belőlem. |
|
Fújja a szél a nyárfa levelét. |
Azt gondolom, hogy az is ellenség; |
A fűszál is felállott ellenem; |
Bujdosóvá tett már a szerelem. |
|
Elmegyek én messze útra innen, |
Ahol senki ismerősöm nincsen. |
Elbujdosom a világ szelére, |
Hogy ne legyek senkinek terhére. |
|
Csipkebokor legyen a szállásom, |
A búbánat kisérő pajtásom; |
A búbánat és a rózsám képe! |
Isten veled, kis falum, örökre!430 |
|
|