Várad felűl tornyosodnak a felhők, |
Vérrel vannak beborítva a mezők. |
Sok anyának ott halt mög a gyeröke; |
Édösanyja de hiába nevelte! |
|
Édösanyám, ne sirasson engömet! |
Jó az Isten, majd mögsegít, ha szeret. |
Visszagyüvök, maj(d) ha hazám szabad lösz, |
Akkor kedves babám karja közé vösz.530 |
|
|