Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évben |
Letekintett az Úristen a földre. |
Körülnézte egész Magyarországot: |
Hol csatáznak a jó magyar huszárok? |
|
Magyarország körös-körül füstölög, |
Kossuth Lajos szent ágyúja mennydörög, |
Maga fújja az angyal a trombitát, |
Harcra hívja a magyarok honfiát. |
|
Arra alá megverték a rézdobot, |
Kiadták az erős parancsolatot: |
El kell menni a csatába harcolni, |
Piros vért kell a hazáért ontani. |
|
Világos vár, de szomorú a neved, |
Mert megázott piros vérrel a földed: |
Sok anyának odahalt a gyermeke, |
Jaj, istenem, de hiába nevelte!537 |
|
|