– Honnan jössz te oly leverten, jó pajtás? |
Mért sír egyik szemed jobban, mint a más? |
És arcodon mért látok oly bánatot, |
Mintha elmúlt volna már a világod? |
|
– Sírok, pajtás, sírni fogok örökre, |
Még élni hágy a Jóisten kegyelme. |
Világosról hozom a nagy bánatot, |
Mert hazánknak ott egy mély sír ásatott. |
|
Mi, kik híven harcoltunk a hazáért: |
Készek voltunk halni a szabadságért, |
Fegyverünket leraktuk a muszkának, |
Engedve Görgey gaz parancsának. |
|
A nap éppen akkor már alkonyodott |
És az egész világ vérünkben úszott. |
Mintha sírt volna az Isten maga is, |
Hogy nem lesz már a földön egy magyar is. |
|
Világos vár, de szomorú a neved! |
Honfivértől nem ázik fel a földed, |
Mégis ott verték a békót lábunkra, |
Ott raktuk le fegyverünket halomra. |
|
Sír a baka, a huszár meg kesereg, |
Mert a lován üresen áll a nyereg. |
Jó lova hordta őtet a csatába, |
Odahagyja a muszkának prédára. |
|
A magyarnak nincsen többé hazája, |
Elbujdoshat ő már a nagy világba. |
A temetés roppant sok és nagyszerű, |
Százezernél is több most a kesergő! |
|
Lehanyatlott a magyarnak víg napja. |
Sírva ment el Görgeynek tábora. |
Hogy nem szolgálhatunk mi a hazának, |
Azért ül a mi arcunkon a bánat. |
|
És te, jóságos Isten, ezt elnézted! |
E szép hazát eltemetni engeded |
Egy oly sírba, honnan nincs föltámadás?! |
Te is, pajtás, magadnak egy olyat áss! |
|
Sírhat eztán már Görgey tábora, |
Mert elhagyna az egeknek nagy ura. |
De lesz Görgey helyett egy más vezér, |
Aki Görgeynél százszor többet ér.540 |
|
|