Búsan, búsan harangoznak hajnalra, |
Kis pacsirta gyásznótáját dalolja. |
Dalold, madár, aztat a bús verseket: |
Katonának írják a legényeket. |
|
Ki is hozták már az intőcédulát, |
Azt a lányok könnyes szemmel olvassák. |
Könnyes szemmel azt olvassa belőle: |
Katona már a kedves szeretője. |
|
– Elmégy, rózsám, itt hagysz nagy árvaságra: |
Jön a gőzös, elvisz Itáliába. |
Jön a gőzös, elvisz Itáliába, |
Nem takarsz már többet bodor subádba. |
|
Eljöttek már az urak vizitálni; |
Apák, anyák nem tudnak mit csinálni; |
Könnyes szemmel, zokogva panaszolják: |
Most kísérik vizitálni a fiát. |
|
– Kedves testvér, én is ki vagyok írva, |
Ki van, látom, a nevem is ragasztva. |
Én húztam ki az utolsó numerát. |
Nem is találtak bennem semmi hibát. |
|
Két katona ki is kísért megnyírni, |
Édesanyám utánam jött kikérni. |
Kéri értem a hadnagyot, kapitányt: |
Hogy ne nyírassa meg azt az egy fiát! |
|
– Elmehetsz már, szegény asszony, dolgodra, |
Meg van nyírva már a fiad: katona! |
Most öltözik átillába, csákóba, |
Folyhat már le bús könnyeid orcádra. |
|
Jön a gőzös, nem áll itten hiába: |
Minden órába egy arany az ára. |
Bár a kerék kitört volna alóla, |
Nem vitt volna messze Itáliába! |
|
Nem törik el, vas a gőzös kereke, |
Mert a vasút erősen van készítve: |
Szalad rajta, mint a szélvész a habon… |
Visszajövök, édesanyám, a nyáron!592 |
|
Hódmezővásárhely (Csongrád)
|