Édesanyám, hol van az az édes téj, |
Kivel engem katonának neveltél? |
Adtad volna tejedet a lányodnak, |
Ne neveltél volna fel katonának! |
|
Besorozott katonának a német, |
Most tapodom azt a tizennyolc évet. |
Most vagyok az élet legszebb korába, |
Felöltözök abb’ a szürke ruhába! |
|
Mikor engem a főorvos vizitál, |
Veregeti a vállamat, meg-megáll: |
– No, te fiú, jó leszel katonának, |
Mégpedig egy harminckettős bakának!602 |
|
|