Édesanyám, én is katona vagyok, |
Budapesti kaszárnyában hervadok; |
Onnan nézem a fényes nap járását; |
Úgy várom a szabadságom óráját. |
|
Édesanyám gyöngén nevelt engemet, |
Nem is tudja az én bús életemet; |
Mert ha tudná az én bús életemet, |
Éjjel-nappal siratgatna engemet.641 |
|
|