Születésemnek örült kend, |
Jaj, de nagy búra nevelt kend! |
|
Patrontás nyomja oldalam, |
Hosszú puska gyenge vállam; |
Bárcsak nyomna az a barna |
Kis angyalom gyenge karja! |
|
Jaj, be keserves egy élet! |
|
Mind ősszel a nyárfalevél, |
Megsárgul s elhordja a szél, |
Piros két orcám meghervad, |
|
Terméskőből van a szobám; |
Csak egy gyertyavilág virít, |
Az is csak engem szomorít. |
|
Mérgesen szól a káplárhó, |
– Vigyed előttem gyertyámot, |
Vizitáljam meg szolgámot! |
|
Jaj, istenem, ez az élet, |
Jaj, be keserves egy élet!651 |
|
|