Éhaj – ments meg, Isten, a katonaélettől! |
A bicskámat komiszkenyér-szeléstől; |
Komiszkenyér, de savanyó a bele! |
Fáj a szívem, mert enni kell belőle. |
|
Éhaj, édesanyám, hol van az az édes téj, |
Kivel engem ekkorára neveltél? |
Jobb lett volna, adtad volna lányodnak, |
Mert a lányod nem viszik katonának!662 |
|
|