Ha fölül a huszár kesepej693 lovára, |
Levágja csákóját gyászos homlokára. |
|
Levágja csákóját fekete szemére, |
Hull a sűrű könnye lova sörényére. |
|
Esik eső, esik, kis pej lovam ázik; |
Sárga kantárszáron gyönge kezem fázik. |
|
– Hozd ki, babám, hozd ki kék lángos tüzedet, |
Hadd melegítsem föl mögfázott kezemet! |
|
Esik záporeső, ázik a köpenyeg; |
Eressz be angyalom, mer mögvesz a hideg! |
|
Vagy a hideg mögvesz, vagy szeretőm nem lösz! |
Kettő közül babám, valamöllik möglösz!694 |
|
|