Adjon isten csendes, nyugodt jó éjszakát, |
Ringasson álmába minden öreg bakát! |
A tizenkétbeli jó öreg csontokat, |
Akik a hazáért szenvedtek már sokat. |
Nem szenvednek soká, már csak pár hónapig; |
S azok a hónapok oly rövidek lesznek, |
Akár minden hetet mondhatnánk egy percnek. |
Ők már álmodhatnak a szép szabadságról, |
S hogy búcsúzzanak el a komiszruhától, |
Mivel bejártak már sok-sok messze földet, |
Útjokban találtak sok hegyet és völgyet; |
Nagy hegyek tetején jó magasan jártak, |
És az égnek fényes csillagival háltak. |
Csillagot is hoztak magukkal az égből, |
Fénylik mindegyiknek gallérja széléről. |
De azt a csillagot csakis azok látják, |
Kik a messze földet dicsőséggel járták. |
Álmodjanak szépet, kívánjunk nekik jót, |
Adjon az Úristen mindnek pár száz bankót. |
Jóccakát kívánok nektek is, rekruták, |
Kik míg nem tudjátok, hogy mik a katonák. |
Minden jót kívánok a jaj-belieknek, |
Kik komiszkenyérrel soha el nem telnek. |
Komiszmenázsiból kell neki pár adag, |
Mire a zöld hasa egy kicsit feldagad. |
Sosem elég, ha kap egy adag menázsit, |
Mert mikor megeszi, még egy nagyot ásít. |
És megy a konyhára, megyen segíteni, |
Mert a maradékból ő is akar enni. |
Nem bánom, ha esznek akármilyen sokat, |
Hadd neveljék nagyra az üres hasukat. |
Nem bánom, egyenek, legyenek erősek, |
Tudjanak szolgálni még egynéhány évet. |
Mert tudom, hogy őket éri egypárszor baj, |
S elmondhatják sokszor sírva, hogy jaj, jaj, jaj!739 |
|
|