Trebinyétől de messze van Komárom! |
Masírozunk a bosznyai határon. |
Hull a könnyem, verejtékem, hiába! |
Nem hajtanak szegény baka szavára. |
|
– Százados úr, pihenjünk egy keveset! |
– Csak előre, édes fiam, nem lehet! |
– Csak előre, hegyen-völgyön szaporán! |
Sose látom többé az édesanyám. |
|
Mért is hoztak engem ilyen messzire? |
Nincs itt az én kis szívemnek senkije: |
Idegen itt erdő, mező virága, |
Mért is jöttem e szomorú világra? |
|
Ha kinyílik az ibolya virága, |
Isten veled, barna bosznyák leánya! |
Isten áldja meg a hegyet és völgyet, |
Nem masíroz magyar baka rajt többet. |
|
A bosznyai lágerbe szól a nóta, |
Ilyen szépen nem szólt már az régóta. |
Szabadulok, kis kedvesem, a nyáron, |
Búcsúzok egy csuhesznek743 a lányától. |
|
Ha tavasszal fölülünk masinára744, |
Isten veled, bosznyákoknak országa! |
Sirathat már minket aztán akárki; |
Nem lesz olyan, mint volt a Mollinári. |
|
Isten veled, bajtárs, megyek hazámba, |
Úgyis régen várnak már odahaza. |
Halavány lett a bajtársom orcája, |
Neki kezet nyújtottam utoljára. |
|
Megy a gőzös szép Magyarország felé, |
Az én kedves szüleim háza felé! |
Örömkönnyek hullanak a szememből, |
Ha meglátom kicsi falum messziről. |
|
Adjon isten szép jó estét, angyalom! |
Most érkeztem haza nagy Bosznyiából. |
De én most már édes hazámba vagyok. |
Édes kis angyalom, a tied vagyok.745 |
|
|