Galícia gidres-gödrös határa, |
De sok kislány átkot mondott reája: |
– Átkozott légy, Galícia, örökre! |
Csak a babám kijöhessen belőle. |
|
Galícia környes-körül füstölög, |
Ferenc József rézágyúja mennydörög; |
Szól az ágyú, ropognak a fegyverek, |
Most látszik meg, ki a jó magyar gyerek. |
|
– Ezredes úr, a nagy egekre kérem: |
Egy katonát állítson ki helyettem! |
Adjon neki egypár órát, ha lehet, |
Hogy írja meg az én gyászlevelemet. |
|
Gyászlevelem küldöm az én hazámba, |
Hagy hallják meg híremet a városba; |
Hagy tudják meg híremet a városba, |
Meghalt magyar huszár Galiciába. |
|
Októberban jönnek haza a bakák; |
Minden anya várja haza a fiát, |
Csak engemet nem vár az édesanyám, |
Mert tudja, hogy a síromban nyugszok már. |
|
Nyugszok, anyám, nyugszok Galíciában, |
Jöjj fel hozzám fekete gyászruhában; |
Megleled a síromat a hantjáról, |
Fejfámat a fekete pántlikáról. |
|
Jaj, de szépen harangoznak, temetnek, |
Egy katonát gyászkoporsóba tesznek; |
Nincs harangszó, csak egypár puskalövés, |
Ennyiből áll egy katonatemetés.794 |
|
|