Békót tettem kis pej lovam lábára, |
Mért nem hallgat a gazdája szavára? |
Békóba vert engem is a szerelöm: |
Kunhalason a legszebb lányt szeretöm. |
|
Volt egy csikóm, ha magam rávetettem, |
Száz mérföldre maradt a szél mögöttem. |
Debreceni szabadságkor822 eladtam; |
Áldomáskor csakhogy meg nem sirattam. |
|
De nem bánom, rózsámnál van az ára, |
Néki adtam kendőre, pántlikára. |
– Ne zsugorgasd azt a bankót, jó lélek! |
Ád az Isten még többet is, ha élek.823 |
|
|