Éjszaka volt, amikor én születtem: |
A holdvilág fenn ragyogott az égen. |
A jó anyám azt hagyta meg énnékem: |
Csikós legyek, ha húsz évet megértem! |
|
Fel is nőttem már tízéves koromra, |
Kiszegődtem a mórici pusztára. |
– Édesanyám, juhász leszek, nem csikós; |
Horgost veszek a kezembe, nem ostort! |
|
Azt beszélik felőlem a faluba, |
Hogy a lányok siratnak a faluba. |
– Édesanyám, izenje meg: itt vagyok; |
A mórici juhászbojtár én vagyok!850 |
|
|