Amott kereködik egy kis sütét fölhő, |
Abba tarjoszkodik1049 sárga lábú holló. |
Várj mög, holló, várj mög, hagy izenök tűled |
Apámnak, anyámnak, jegybéli mátkámnak! |
|
Ha kérdik: hogy vagyok? Mondd mög, hogy rab vagyok: |
Könyékig bilincsbe, térgyig vasba vagyok; |
Térgyig vasba vagyok, könyékig bilincsbe; |
Kiapad a szömöm a nagy sütétségbe. |
|
Apám, édösanyám, mé mög nem öltetök |
Abba az üdőbe, melben neveltetök? |
De csak azt véltétök, hogy telik kedvetök: |
Hogyha majd fölnyövök, bennem gyönyörködtök. |
|
Szeretném mögtunni urak akaratját: |
Mit akarnak véllem, mondanák szándekát! |
Mert ha mögharagszok, töszök még egy próbát: |
Kiásom még eccör a tömlöc ódalát. |
|
Mindaddig bujdosok högyekön, völgyekön, |
Még csillagot látok az magos egekön. |
Valahol az halál majdcsak reám talál; |
Élös dárdájával majdcsak végömre jár.1050 |
|
|