Vidd el, madár, vidd el, levelemet vidd el |
A tengeren is túl egynéhány mérfölddel! |
Ott találod rózsám keserű bánatban, |
Mindjár megesmered szíve búsultában. |
Koppants az ablakán, levelemet tedd le, |
Vaj pedig akaszd fel az ablakkeresztre! |
Ha kérdi, hogy vagyok? Mondjad, hogy rab vagyok: |
Karcsú derekamon rabszíjat hordozok. |
Rab vagyok, rab vagyok, szabadulást várok; |
Keserves fogságból utána sohajtok. |
Ha kérdi, menyek-e? Mondd meg, hogy elmennék, |
Csak ez a vasajtó mán egyszer megnyílnék! |
Ha el nem mehetek tavasz kezdetére, |
Talám csak elmenyek fecske jövetére. |
S ha akkor sem menyek, rózsa nyílására; |
Vaj, istenem, talám koporsó zártára!1052 |
|
|